Háromrészes Mexikó-sorozata után 2024-ben Peru-sorozattal folytatta, majd további előadások követték.
Dr. Gyarmati János előadásainak videóihoz leírás
Dr. Gyarmati János régész, néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum amerikai régészeti gyűjteményének főmuzeológusa.
Dr. Gyarmati Jánosról és előadásairól bővebben ide kattintva olvashat.
2023-ban háromrészes Mexikó-sorozata: "Mexikó ősi kultúrái", "Mexikó ősi piramisai", majd "Emberáldozat az ősi Mexikóban".
2024-ben háromrészes Peru-sorozattal folytatta, amit további négy előadás követ.
Az előadások felvételei programjegyek beváltásával kérhetők és többször megtekinthetők. Egy előadáshoz egy programjegyet használ fel. A részleteket a „Programjegy beváltásával választható videók listája” tartalmazza.
1. Mexikó ősi kultúrái
2023. 09. 27.
Az amerikai kontinens különös szerepet tölt be az emberi történelemben, hiszen az európai behatolás előtt ott élők külső hatás nélkül élték életüket, alakították kultúrájukat. Így aztán tekinthetjük egyfajta olyan tesztlabornak, ami segít megérteni az emberi társadalmak általános törvényszerűségeit. Megvizsgálhatjuk, miként létezhettek ősi civilizációk igavonó állatok, kerék, vas, írás és pénz használata nélkül. E vizsgálatok egyik terepe Mezoamerika, a Közép-Mexikó és Honduras között húzódó terület prehispán kultúrái. Az első előadásban közülük a legfontosabbak, az olmékok, a maják és az aztékok történetét, legfőbb sajátosságait tekintjük át.
2. Mexikó ősi piramisai
2023. 10. 16.
Az emberi közösségek az őskori megalitikus építményektől kezdve a 20. századi ikertornyokig és a dubai felhőkarcolóig monumentális építészeti alkotásokon keresztül fejezték ki társadalmi együvé tartozásukat, gazdasági és politikai erejüket, kulturális nagyságukat, vallási meggyőződésüket. E monumentális építészeti alkotások igen markáns típusát képviselik a világ számos pontján fennállott prekapitalista civilizációk piramisai, melyek napjainkig kitörölhetetlen lenyomatát őrzik az őket létrehozó kultúrák nagyszerűségének. Városaikat, templomaikat és számtalan egyéb alkotásukat elfedték, eltüntették az évezredek, ám ezek az emblematikus alkotások éppúgy dacoltak a sivatag homokjával, a trópusi esőerdő fáival, mint a későbbi népek pusztításaival.
Az amerikai kontinens két jól körülhatárolható régiójában, a Középső-Andokban és Mezoamerikában léteztek olyan kultúrák, amelyek ilyen építményeket hagytak maguk után, de mégis az utóbbi az, ahol a települések jó részében megtalálható volt a fölfelé egyre csökkenő méretű csonka gúlákból emelt építmény, azaz a lépcsős piramis. A piramisok ott magasodtak a legkorábbi mezoamerikai civilizáció, az olmék kultúra szertartásközpontjaiban csakúgy, mint a legkésőbbi azték városokban. Részét képezték a kicsiny vidéki településközpontok szertartási kerületének, hasonlóan az olyan metropoliszokhoz, mint amilyen a Mexikói-medencében fekvő Teotihuacán volt az i. sz. I. évezredben. Egyaránt előfordultak a mezoamerikai civilizációk északi pereméhez közeli tolték Tulában és a déli Honduras ékszerdobozának számító maja Copánban.
Ott voltak tehát mindenütt, ahol nagyobb számú, az állami szervezettség szintjére lépő emberek csoportja egy-egy szertartásközpontban összegyűlt. Sőt e szertartásközpontok legfontosabb építményei voltak. Kultikus épületként azokat a hegyeket szimbolizáltak, ahol az első emberek összejöttek, hogy isteneikhez minél közelebb, a hegyek csúcsán levő barlangokban mutathassák be áldozatukat.
3. Emberáldozat az ősi Mexikóban
2023. 11. 09.
Az istenek mindig kértek valamit jótéteményeikért. Tőlünk beérik némi aprópénzzel, fogadalmi ajándékkal, másoktól többet követeltek. Vannak akiktől a legtöbbet, az emberi életet. Gyarmati János soron következő előadásában azt mutatja be, miféle emberáldozatokat hajtottak végre az ősi mezoamerikai kultúrákban, s ami még fontosabb: milyen ideológia, világkép állt ezeknek a modern kor embere számára elfogadhatatlan kegyetlen aktusoknak a hátterében.
4. Bűntény a piramisban
2024. 01. 09.
Peru-sorozat 1. része
1987 elején lövések zaja verte fel az észak-perui tengerpart egyik kis falujának éjszakai csendjét. Rendőrök hatoltak be az egyik falubeli házába. Az eredmény egy halálos sebesülés a falusiak oldalán és tucatnyi aranyozott rézből készült tárgy a rendőrök zsákmányaként. A tragikus eset előzményeként a falusiak a közelben álló piramisok egyikében egy kivételesen gazdag sírra bukkantak. Persze nem véletlenül. Ősi városok és sírok fosztogatásának Peruban évszázados hagyománya van. Ez történhetett „ipari méretekben”, ahogy a 16. századi spanyolok mosatták el a mögötte futó Moche folyóval a legnagyobb piramis, a Huaca del Sol jó részét, vagy éppen „kisipari módszerekkel”, helyi parasztokból lett huaquerók által használt vasrudakkal. 1986 végére a huaquerók már teljesen feltúrták a Sipán körüli temetőket. Általában agyagedényeket, gyöngyöket vagy réztárgyakat hoztak felszínre, és adtak tovább a környéket járó régiségkereskedőknek. Egy csoportjuk ekkor úgy döntött, hogy visszatér a sipáni piramisokhoz abban a reményben, hogy egy gazdag sírra bukkannak. A három piramis közül a legkisebbet, egy kb. tíz méter magas dombot választottak, melynek a tetejéhez közel kezdtek egy aknát mélyíteni. Csaknem 8 méter mélyen jártak, amikor egy februári éjszakán vízszintesen elhelyezett gerendákra bukkantak. Amint ezt a réteget áttörték, egy soha nem látott gazdagságú leleteket rejtő sírkamrában találták magukat. Ettől kezdve felgyorsultak az események. A páratlan leletek közvetítőkön keresztül limai és külföldi magángyűjteményekbe vándoroltak, ami pedig azonnal nem kelt el azt a huaquerók őrizték. A nagy fogásnak persze gyorsan híre ment, végül a rendőrök lecsaptak a sírrablókra.
5. Inkák és spanyolok
2024. 02. 05.
Peru-sorozat 2. része
Csaknem fél évezreddel ezelőtt, 1532-ben két világ csapott össze a dél-amerikai Peruban. A felemelkedőben lévő újkori Európa és az évezredes állandóságot képviselő ősi Amerika. Az előbbit mindössze 170 spanyol konkvisztádor, az utóbbi több tízezer inka harcos képviselte. Az óriási számbeli túlerő ellenére a spanyolok egyetlen rohammal megdöntötték Amerika leghatalmasabb államát, az Inka Birodalmat. Az előadás a spanyol hódítás bemutatása mellett arra keresi a választ, hogy történhetett meg mindez. A Dávidnak látszó spanyolok miképpen győzhették le a Góliátnak tűnő inkákat.
6. Magyarok az utolsó inka főváros nyomában
2024. 03. 11.
A spanyolok 1533-ra ugyan megdöntötték az Inka Birodalmat, de még nem foglalták el Perut. Az őserdőbe visszahúzódott inkák egészen 1572-ig fenntartottak egy kis független enklávét a spanyol gyarmat mellett. Ekkor foglalták el az utolsó inka fővárost, Vilcabambát, ami aztán "eltűnt" az őserdőben. A 18. században kezdtek kutatni utána, majd 1911-ben rábukkantak Machu Picchura, míg az utolsó, elveszett inka fővárost csak 1964-ben sikerült felfedezni. Az előadás ennek a kalandos történetet mutatja be, ráadásul magyar résztvevőkkel.
7. Türkizek nyomában - egy azték maszk a Néprajzi Múzeumban
2024. 04. 09.
1973 és 1980 között a Néprajzi Múzeum műtárgy cseresorozatot bonyolított le két külföldi magángyűjtővel. A beérkezett tárgyak között két kiemelkedő darab volt: egy türkizberakásos azték maszk és egy maja sztélé. Az előbbi esetében évtizedeken át kétséges volt, hogy eredeti tárgyról van-e szó. Ennek jártunk utána egy természettudományos vizsgálatsorozat keretében, ami fényt derített a tárgy alkotóanyagaira, korára, készítésmódjára. De arra is alkalmat adott, hogy kiderítsük: milyen utat járhatott be a maszk attól kezdve, hogy 500 évvel ezelőtt egy mexikói barlangban elrejtették, míg végül Budapestre érkezett.
8. Egy maja király a Néprajzi Múzeumban - NYILVÁNOS előadás
2024. 05. 15.
Az előadás nyilvános volt, a felvétele ezen a linken látható: https://youtu.be/XofJruwkdxQ
1973-ban a Néprajzi Múzeum nagyszabású cseresorozatot bonyolított le két külföldi műtárgykereskedővel, amelynek során egy olyan feliratos maja kőtáblához, sztéléhez jutott, ami a nagy európai múzeumokban is ritkaságnak számít. A sztélé és története ezen túlmenően is sok érdekességet tartogat. Egy olyan mexikói maja városból, Calakmulból származik, ami nem csupán az egyik legnagyobb uralkodói dinasztia székhelye volt, hanem főszerepet játszott a csaknem 150 évig tartó ún. csillagok háborújában. A háborút lezáró döntő ütközetben vereséget szenvedett uralkodó sírját néhány évtizeddel ezelőtt tárták fel az egyik nagy calakmuli piramisban, míg a vele szomszédos minden bizonnyal a Néprajzi Múzeumba került sztélén ábrázolt uralkodó sírját rejti. Magát a várost csak 1931-ben fedezték fel, amikor kiderült, hogy az összes maja város közül itt állították a legtöbb sztélét, ami a fosztogatók figyelmét sem kerülhette el. Az előadás ennek a krimibe illő történetét is bemutatja.
9. 19. századi magyar utazók Amerikában
2024. 09. 11.
Távoli vidékekre tartó 19. századi magyar utazók talán legfontosabb célpontja az amerikai kontinens volt, azon belül is az Egyesült Államok. Ennek legalább három oka volt. Sokak számára ez jelentette az ígéret földjét, mások a szabadpiaci verseny által meghatározott gazdaság lehetőségeit kívánták tanulmányozni. De voltak olyanok is, akiket az Európa keleti felén kevésbé ismert demokratikus politikai viszonyokat szerették volna Magyarországra átplántálni. Az utazók közül többen, például Bölöni Farkas Sándor, Mokcsai Haraszthy Ágoston vagy éppen Nendtvitch Károly nyomtatásban is megosztották tapasztalataikat a hazai közvéleménnyel. Külön csoportot képeztek az 1848-1849-es szabadságharc után érkezők, akik ugyancsak előszeretettel tanulmányozták az európaitól eltérő gazdasági, politikai viszonyokat, az őslakók életét, de utazásuk elsődleges motivációja a bécsi retorziók előli menekülés volt. Így érkezett Amerikába Rosti Pál, vagy éppen a Kossuth Ferenc kíséretéhez tartozó Pulszky házaspár és László Károly. Mind közül a legnagyobb hatású talán Xántus János volt, aki nem csak hosszabb-rövidebb munkákban tájékoztatta a hazai közvéleményt, hanem jelentősen hozzájárult az észak-amerikai természettudományok fejlődéséhez is.
10. Xántus János - Híres magyarok a nagyvilágban 8. rész - NYILVÁNOS előadás
2024. 10. 16.
Az előadás felvételét ide kattintva tekintheti meg.
Báró Eötvös József, a kiegyezés utáni első magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, egyszersmind a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1868 végén látszólag minden különösebb előzmény nélkül, azzal az utasítással rendelte Xántust Jánost az Osztrák-Magyar Monarchia kelet-ázsiai expedíciójához, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum és más hazai tudományos intézetek számára természetrajzi, ’népismei’, numizmatikai és könyvészeti gyűjtést végezzen. Noha a megbízás váratlannak tűnt, a megbízott személyének kiválasztása távolról sem volt az. Xántus János a szabadságharc leverését követően a magyar honvédsereg 24 éves tüzértisztjeként osztrák fogságból szökött meg, hogy egy londoni kitérőt követően az Egyesült Államokba emigráljon. Ottani több mint egy évtizedes tartózkodása során a washingtoni Smithsonian Intézet egyik legkitűnőbb természetrajzi gyűjtőjévé vált. Ez tette őt egyedülállóan alkalmassá az Eötvös által kijelölt feladat elvégzésére. Csaknem két éves kelet-ázsiai útja során mintegy 155 000 objektumot gyűjtött elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Ez tette lehetővé a Néprajzi Múzeum megalapítását 1872-ben, aminek egészen 1894-ben bekövetkezett haláláig a vezetője volt.
