György írásában az éhezés és az elhízás ellentmondásából kiindulva bemutatja a testsúly alakulásának összetett hátterét, az új fogyást segítő gyógyszerek lehetőségeit, valamint a megfelelő étrend és a rendszeres testmozgás nélkülözhetetlen szerepét.

Testünk súlya, elménk gondja

Mottó: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki túlsúlyos e vidéken?
Egyek többet vagy keveset, Testformám hogy szilfid legyen,
Netán még gyógyszert is vegyek?

A gazdaságilag fejlett országok manapság a túlsúly, az elhízás ellen harcolnak. Ugyanakkor a Földgolyó számos pontján nagyobb vagy kisebb mértékben éhezik a lakosság nem jelentéktelen része. A legnehezebb a helyzet egyes afrikai országokban, de van éhezés a Közel-Keleten, Indiában, Ázsia keleti részén, Dél-Amerikában is. Harci cselekmények, természeti katasztrófák fokozzák az éhezés elterjedtségét, veszélyhelyzetet teremtenek. Európában nevezetes a múlt század húszas éveinek elején lezajlott volgamenti éhínség, ahol a lakosság csaknem egésze éhezett és negyede éhen halt. A II. világháború végén Hollandiában viszonylag rövid ideig tartó éhínség alakult ki. Ez alkalmat adott annak vizsgálatára, hogy az éhezés milyen rövid és hosszú távú következményekkel jár, különösen a magzati és gyermekkori fejlődésre, valamint a későbbi egészségre.

Ezekkel a tényekkel szemben áll az, hogy az élelmet bőségesen nyújtó területeken elhízottsági „járvány” alakult ki, és tömegek keresik a testsúlyvesztés útját, módját. A jelenség alapját a felhasználáson felüli, feleslegben megevett, energiát szolgáltató ennivaló képezi. Ez a plusz mennyiség azután főként zsír formájában raktározódik. A táplálék élettani hatását nem szabad egyetlen tényezőre egyszerűsíteni; a folyamatot számos gén, enzim, biológiailag hatékony kémiai anyag határozza meg. Mindezek befolyásolhatják az anyagcserét, funkciójuk sérülhet, és kialakulhat az elfogadhatónál nagyobb testsúly. Az energiafelhasználásnál nem felejtkezhetünk meg a testmozgásról, a fizikai aktivitásról, mert a bevitel és a felhasználás libikókája teremtheti meg a táplálkozás kiegyensúlyozottságát. Ennek érdekében számos gyógyélelmezési formulát, azaz diétát dolgoztak ki, a böjtöléstől a speciális tápanyag-összeállításig. Számos gyógyszer is forgalomba került, de néhány év után, különböző okokból – leginkább a nem kielégítő eredményesség miatt – abbamaradt az alkalmazásuk. Volt időszak, amikor nem is létezett általánosan elismert, hatékony medicina.

Az utóbbi években a kutatóknak több, eredményesen működő, gyógyszerként alkalmazható készítményt sikerült kialakítaniuk. Elnevezésük attól függően eltérő, hogy a hatóanyagot vagy a márkanevet említjük – például szemaglutid, illetve Ozempic vagy Wegovy –, de hatásmechanizmusuk szerint a GLP-1 hatását utánozzák. A hormon neve GLP-1, azaz glükagonszerű peptid-1. Az ezt utánzó gyógyszerek a GLP-1-receptor-agonisták közé tartoznak.
A glükagon az a hormon, amely főként a májban serkenti a glikogén lebontását és a glükózképződést, tehát növeli a vércukorszintet. A gyógyszerként alkalmazott készítmények a GLP-1-receptorhoz kötődve glükózfüggően fokozzák az inzulinelválasztást, csökkentik a glükagonelválasztást, és így befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét. Alkalmazhatók a 2-es típusú cukorbetegség terápiájában. A gyógyszercsoportot eredetileg főként erre a célra fejlesztették, és a vizsgálatok során vált nyilvánvalóvá jelentős testsúlycsökkentő tulajdonságuk.
A peptid elnevezés aminosavakból álló láncot jelent. A természetes, biológiailag aktív GLP-1 formái 30 vagy 31 aminosavat tartalmaznak. A természetes glükagon peptidlánca 29 aminosavból épül fel.

A gyógyszerként alkalmazott GLP-1-receptor-agonisták terápiás alkalmazása több területre terjed ki; egészségi hasznuk messze túlterjedhet a szénhidrát-anyagcsere befolyásolásán a 2-es típusú cukorbetegségben. A pontos javallatok és az igazolt előnyök azonban készítményenként eltérnek. A kedvező hatások között szerepel az elhízás elleni hatékonyság, az étvágy és ezzel az energiabevitel csökkentése, valamint a súlycsökkenésből következő előnyök. Egyes készítmények bizonyos betegcsoportokban csökkenthetik a súlyos szív- és érrendszeri események, például a szívinfarktus és a sztrók kockázatát, és lassíthatják a veseműködés romlását. A kezelés emellett mérsékelt vérnyomáscsökkenéssel is járhat.
A testsúly csökkenése nagyobb részben a zsírtömeg csökkenéséből ered, de kisebb mértékben a zsírmentes testtömeg is csökkenhet. A szemaglutid egyik erre a célra engedélyezett készítménye bizonyos, nem cirrózisos, közepesen súlyos vagy előrehaladott májfibrózissal járó, anyagcserezavarral összefüggő zsírmájgyulladás kezelésében is alkalmazható. Egyes vizsgálati elemzések a súlyos fertőzések kockázatának mérséklődéséről is beszámoltak, ennek jelentősége azonban még további vizsgálatot igényel. Vizsgálják a GLP-1-receptor-agonisták és a bélrendszer mikrobiotája közötti kapcsolatot is, ennek iránya és klinikai jelentősége azonban még nem teljesen tisztázott.

Fontos követelmény, és éppen ezért ismételten hangsúlyozni kell, hogy a fogyókúránál mindig szem előtt kell tartani: bármennyire is megbízható a gyógyszer, a kellő hatékonysághoz hozzátartozik a rendszeres és kielégítő mértékű testmozgás és a jól összeállított étrend. Ennek tartalmaznia kell valamennyi tápanyagot megfelelő arányban, de szolgáltasson a szokottnál kevesebb energiát, emellett legyen változatos és ízletes.

György