György ebben az írásában azt mutatja be, hogyan lehet utazás közben egészségesen, biztonságosan és élvezetesen étkezni, miközben ügyelünk a higiéniára, a kiegyensúlyozott táplálkozásra és a helyi ételek tudatos kipróbálására.

Úti elemózsia

Mottó: Utazni és ízleteseket enni: párosan és szólóban is a felejthetetlen örömök forrásai

Az utazás mindig a megszokott napi ritmus megszakítását jelenti. Különösen igaz ez, ha egzotikus vidék az úti cél és az ott eltöltött idő hetekben mérhető. Érvényes ez természetesen az étkezésekre is, változik a mit, mikor, hogyan kérdésekre adható válaszok sora. Egy alapelv azonban változatlan: a táplálkozás maradjon kiegyensúlyozott, különleges helyzetektől, eseményektől eltekintve. Itt az első gondolat, az alap, amelyre építeni lehet, az elegendő víz ivása, szaknyelven szólva, kellően hidratáltnak kell maradni. Különösen a meleg égövön, trópusi, szubtrópusi területeken nélkülözhetetlen a víz utánpótlás, bár az utóbbi években az európai országok is hetekre trópussá válnak. Egy palacknyi víz mindig legyen nálunk. Szervezett utaknál általában gondoskodnak a folyamatos ivóvízellátásról, a szükséglet a verejtékezés mértékétől, az egyéni adottságoktól, a környezeti körülményektől függően elérheti a napi 3-4 litert is. Ezért kiürülő vizes palackunkat – megfelelő helyen – újból fel kell tölteni, vagy cserélni.

Az étkezéseknél komoly eltérést jelent az, hogy társas, azaz szervezett, vagy egyéni utazásról van-e szó. A csoportos utaknál az étkeztetés előre megtervezett és leggyakrabban reggelit és vacsorát jelent, ritkábban ebédet is, sőt pl. hajózásnál, délutáni, esetleg délelőtti kávézást, kísérő snack-et, süteményt, szendvicset. A reggelinél manapság szerte a nagyvilágban egyéni választást, svédasztalos rendszert kínálnak. Ez lehetőséget ad a megszokott összeállításra. A tejes ital vagy tea mellett legyen zöldségféle, gyümölcs, sajt és más tejtermék, egy-egy tojásétel (ham and eggs, tükörtojás), csatlakozhat hozzá halféle és húskészítmény. Az egyes elemek váltakozva jelenjenek meg, mennyiségük – számítva a hosszabb gyalogutakra – kicsivel több is lehet a szokásosnál. Semmiképpen ne változzunk óriáskígyóvá és ne fogyasszunk extrém mennyiséget, amely napokra lenne elegendő. Az utazástól nem bővül az emésztőrendszerünk, a meglévő túlterhelése viszont kellemetlen következményekkel járhat. A jó minőségű joghurt és más fermentált tejtermék rendszeres fogyasztása fontos védelmet képez a béltraktus kórokozóival szemben. A joghurt és társai probiotikus baktériumokat tartalmaznak és ezek nem engedik megtelepedni a kórokozókat. A jól működő bélflóra az utazásnál nem ritka stresszhatást is mérsékli, eliminálja a bél-agy tengely útján. A vacsoránál is általában több fogás közül lehet választani. Az olyan ételeket, amelyekről tudjuk, hogy fogyasztásuk hátrányos következményekkel járhat, pl. allergiás tüneteket okozhat, hagyjuk ki akkor is, ha ennek csak a gyanúja felmerül és a kért-kapott információ bizonytalan. Jobb félni, mint megijedni. Ha helyi különlegességgel találkozunk, érdemes a bennfentes személyzettől célzott felvilágosítást kérni, illetve az első alkalommal csak néhány falatot venni. Ha másnapig nincs semmi baj, a következő alkalommal már bátran elfogyaszthatjuk a különlegességet. Általában azonban mostanság az Európában is megszokott ételválasztékot készítik világszerte, a sort ritkán szakítja meg a hely varázsát erősítő saját összeállítás, vagy egy invenciózus séf egyéni főztje.

A saját szervezésű utazás az étkezések teljes szabadságát hozza, de ugyanakkor sokféle nehézséggel is jár. Mindig meg kell keresni az élelem megvásárlási lehetőségét, illetve az ebéd, vacsora elfogyasztására alkalmas helyeket, hasznos ezekről előzetesen tájékozódni (internet, reklámkiadványok stb.). Utóbbival kapcsolatban jelentkezik a „street food” kérdése. Vannak országok, ahol a népesebb városok egyes utcáin, a kirakott tűzhelyeken sülnek, főnek a helyi ízléssel készülő ételek. Étvágygerjesztő a látvány és az illat is. Vannak a témával foglalkozó szakemberek, akik azt mondják, hogy a forró, friss étel nyugodtan elfogyasztható, mások óva intenek a „street food”-tól. Jómagam is az utóbbiak közé tartozom, és mindenkinek ezt javasolom. Mert az ördög nem alszik, csak szunyókál. Az étkezdékben („Eatery”), vendéglőkben az ételválasztásnál a zöldségeket bőven tartalmazó fogásokat szemeljük ki. A nyers salátákat csak olyan helyeken fogyasszunk, ahol biztosak lehetünk az elkészítés, akár már a mosáshoz használt víz kifogástalanságáról. A legjobb, ha szemünk előtt készítik el. Mert komoly veszteséget jelentene, ha például kihagyunk egy valódi fetás görög salátát, vagy egy amerikai coleslawot. Az ismert nemzetközi gyorsétkezési láncok étkezdéinek higiénéje meglehetősen biztonságos, és egy-egy alkalomra bátran igénybe vehetők. Az egyéni beszerzésnél a tápanyagok kiegyensúlyozatlansága nagyon könnyen megjelenik. Különösen a fehérje bevitele lehet kevés, főleg, ha a reggelit is saját vásárlással kell megvalósítani. Gondolni kell ilyenkor a tejtermékekre, sajtra és más, jó minőségű fehérjét tartalmazó termékekre, a lokális választéktól függően. A „high protein” készítmények széles körben elterjedtek, ezekből is vihetünk magunkkal kellő mennyiséget és kiegészíthetjük velük a helyi beszerzéseket. Sőt alkalmasak ezek útközbeni rágcsálásra is a könnyen domináns helyet elfoglaló kekszek, cukorkák, csipszek, sütemények helyett, ugyanígy a sokfelé kapható szárított marhahús snack („grass-fed jerky”) is javasolható. Elárulhatom, hogy egyszer Brüsszelben egy mongol kolléga hívott meg szárított lóhús uzsonnára. Kellemesen fűszerezett, ízletes szárítmány volt. Még néhány szó a nassolásról. A már említetteken kívül a diófélék, olajos magvak, aszalt gyümölcsök jó unaloműzők, stresszoldók és még értékes tápanyagokat is szolgáltatnak.

A nézelődés, az ingerlő újdonságok felfedezésének lázában nem szabad megfeledkezni olyan elemi dologról, mint az étkezés előtti kézmosás. Erre ugyan sokszor nincs is mód, arra viszont van, hogy fertőtlenítő hatású nedves törlőket vigyünk magunkkal. Az ilyen célú kis csomagocskák többféle változatban is kaphatók, csak ne felejtsük el beszerezni, az úti felszerelésbe betenni, és néhány darabot mindig magunkkal vinni.

György