György írásában az öregedés élettani folyamatait mutatja be, és arra is rámutat, hogy ezek alakulásában a táplálkozásnak már gyerekkortól fontos szerepe van.

(T)egyen az életéért - 1. rész

Mottó: Dis-moi ce que tu manges, je te dirai ce que tu es. JA Brillat-Savarin
(Mondd meg, hogy mit eszel, megmondom, hogy ki vagy.)

Világunkban mindennek van eleje és vége, a kettő között eltelő idő lehet másodpercnyi, vagy eltelhetnek évmilliók, netán évekkel, évtizedekkel mérhető. Az emberiség ebbe az utóbbi kategóriába tartozik. Ezalatt az emberi szervezet fantasztikus mechanizmusa és megfigyelhető megjelenése változik, és végül bekerül az öregedés fázisába. Hogy ez hány év után következik be, nagyon sok tényező befolyásolja, az öröklött genetikai bázistól kezdve a környezeti hatásokig, az életmódig. A faktorok, amelyek nagyrészt ismertek, de van még mit megismerni, megtalálni. Egy azonban kétségtelen: a test anyagát, az élettani folyamatokhoz szükséges anyagokat a táplálék szolgáltatja. Nyilvánvaló, hogy a jól felépített, jól funkcionáló testnél később következnek be az életkorhoz kötődő változások. Az is kétségtelen, hogy éppen ezért a derűs öregkorra a felkészülést már a gyermekkorban el kell kezdeni, már akkor, amikor még a növekedéssel, fejlődéssel az alapok lerakása zajlik. A vonatkozó vizsgálatok alapján az öregedés a harmadik évtized közepe táján kezdődik, de a folyamat a táplálkozással, megfelelő életmóddal lassítható. Eléggé általános szakvélemények szerint a mai 50 éves az elmúlt századok 40 évesének felel meg, egyre nagyobb a várható élettartam, nő az aktív idősek száma. Ahhoz azonban, hogy ez a táplálkozásban mit jelent, át kell tekinteni az alapvető élettani változásokat, amelyek mintegy jelzőül szolgálnak az életkori változásoknál.

Az öregedés genetikai és fiziológiai folyamat, amely alaktani (morfológiai) és funkcionális változásokkal jár a sejteken belül és a sejtközötti állományban. A szervezet irányító rendszerének egyensúly állapota megbomlik, és ez érinti a hormonokat, a neuroendokrin (az agy és az endokrin, azaz a belső elválasztású rendszer kapcsolatán alapuló), az önszabályozó (autokrin) funkciókat, az immun homeosztázis mechanizmusait. Az életévek számának növekedésével csökken az izomerő, a mozgási kitartás, a reakciósebesség, a mozgékonyság, az alapanyagcsere, a hallásélesség, a szexualitás. A csontok törékenyebbek, a bőr szárazabb, a fogak kihullnak, az érzékszervek teljesítménye romlik: romlik a látás, a hallás, a szaglás, az ízérzékelés. Csökken a csontvázat mozgató harántcsíkolt izmok tömege, ugyanígy a zsigerek és egyes szervek működését lehetővé tevő simaizomzaté is. A veszteségben érintett a szívizomzat is. Ezért a szív teljesítménye csökken, amelyet tovább rontanak az ilyen korban gyakori betegségek: érelmeszesedés, magas vérnyomás, cukorbetegség. Kedvezőtlenül változik a vesék, a tüdők és máj működése. A májműködés romlása miatt akadozik a fehérjék termelése. Lassul az immunválasz, zavart az ellenanyag termelése. Az alapanyagcsere mérséklődése miatt fokozódik a főleg törzsön lerakódó zsírszövet, elhízás mutatkozik a megszokott evési szokások, mennyiségek mellett. Igen magas életkorban azonban a fogyás kerül előtérbe, marazmus alakulhat ki, ami általános gyengülést, sorvadást jelent, sérülhetnek az életfontosságú funkciók. Mivel a szervezet vízkészletének közel háromnegyed része az izomtömegben van, az izomzati veszteség miatt bizonytalanná válik a folyadék-egyensúly. A csontok állapota is romlik, kisebb csontsűrűség, oszteoporózis alakulhat ki. Ez főként a nőket fenyegeti, a menopauza után a folyamat felgyorsul. Számításba kell venni azokat a változásokat is, amelyek esetleg csak később okoznak működési zavarokat. Ilyen lehet a sejtek öregedése, az örökítőanyag (DNS) sérülése, a kromoszómák végén helyet foglaló telomérek rövidülése, a környezeti ártalmak miatti epigenetikai változások, a sejtek közötti kommunikáció elvesztése, a sejtek energiaforgalmát irányító mitokondriumok hatástalansága, nem megfelelő tápanyag- és energiaérzékelés, fokozott stresszérzékenység.

Az intenzív kutatások és jelentős eredmények ellenére nyilvánvaló, hogy még több, tisztázásra váró kérdés van az öregedés folyamata körül. Nem született még eddig határozott definíció és intervenciós keret. Részletesebben meg kell még ismerni a külső és belső befolyásoló tényezőket és ezek hatásmechanizmusát. Fel kell deríteni a kedvező faktorokat és ezek hatékonyságát igazolni a kedvezőtlen kondíciókkal szemben. A következő részben kerül sor az eddigi ismereteink gyakorlati bemutatására, az előnyök felhasználására.

György