Az írásban György a pajzsmirigy sokrétű szerepét és a tápanyagok megfelelő bevitelének fontosságát mutatja be a mirigy egészséges működésének fenntartásához.


admin

Tápanyagokat a karmesternek!

Mottó: Az élet értelme az, hogy értelmet adjunk az életnek.
(Ken Hudgins)

Kutatók garmadája munkálkodott a pajzsmirigy (thyreoidea) funkcióinak kiderítésén. A kisméretű szerv a nyakon, a gégére tapadva található és hormonjaival az emberi szervezet csaknem minden sejtjét befolyásolja. Funkciói magukban foglalják a részvételt a szívműködés szabályozásában, a szívizom erősítését, a közreműködést a magzati agyfejlődésben, a csontozat érését, az alapanyagcsere, a csontozat anyagforgalmának, a vércukor szintjének növelését, a bélmozgás fokozását, a vérszérum koleszterinjének mérséklését, elősegíti a karotin A-vitaminná alakulását és befolyásolja a hőháztartást is. A pajzsmirigy, az előzőekből érzékelhetően, meglehetősen széleskörű aktivitást fejt ki az emberi szervezet különböző pontjain, mintegy karmesteri feladatot lát el. Éppen ezért különlegesen fontos a mirigy egészsége, tökéletes működése. Ennek alapja a szükséges tápanyagok megfelelő mennyiségének fedezete a kiegyensúlyozott táplálkozás útján. A következőkben tekintsük át ennek a paramétereit, mellőzve az egyes thyroid kórképek speciális gyógyélelmezését. Az alapvető szabály itt is, mint sok más esetben: a napi étrendet minél többféle nyersanyagból, minél változatosabb módon elkészített ételekből állítsuk össze. Egyetlen ételcsoport se kerüljön túlsúlyba, az elképzelt mérleg nyelve ne térjen ki egyik irányba sem, a mennyiség arányos legyen a fogyasztó testi felépítésével és fizikai aktivitásával, testmozgásával.

Így minden különösebb procedúra, az összetételi részletek ismerete, időigényes számolgatás nélkül szinte teljes mértékben bizonyosak lehetünk, hogy a bevitt tápanyagok mennyisége közel van a kívánatoshoz, sem nem kevés, sem nem sok. Ennek eklatáns példája a jód, amely mindkét pajzsmirigy-hormon lényegi alkotója. Ha nem kielégítő a bevitel, a mirigy működése, hormontermelése is csökken, a túlságosan sok viszont fokozott aktivitást jelent, jellemző tünetekkel (szapora pulzus, ritmuszavar, ingerlékenység, fogyás, izzadás stb.). A jód fő forrása a tengeri flóra és fauna, de van jód a tejben, tejtermékekben, tojásban is. Mivel azonban területünk messze esik a tengertől ezek is eléggé jódszegények, és a tenger „gyümölcseinek” fogyasztása is minimális. Ennek pótlására van forgalomban a jódozott konyhasó, ezt célszerű használni az élelmiszereknél, ételeknél. A pajzsmirigy egészségének megőrzéséhez, funkciójának ellátásához számos más összetevőre is szükség van. Ezek ugyan már kis mennyiségben kifejtik hatásukat (ezért tartoznak a mikrotápanyagok birodalmába), de jelenlétük nélkülözhetetlen. Idetartozik a réz, vas, szelén, cink, A-, B12-, C-, D-vitamin. Mindegyiknek megvan a maga speciális funkciója: érinthetik a mirigy anyagcseréjét, hormonjainak termelését, a gyulladásos folyamatok, a golyva kialakulásának megelőzését. A szelén (a C-vitaminnal párban) a D-vitaminnal együtt az autoimmun kóros állapot (Hashimoto thyroiditis, amelynek genetikai háttere is van) kialakulása elleni védelemben játszik szerepet.

Ezek után joggal merül fel a kérdés: milyen étrendet célszerű megvalósítani? Nem kétséges, ennek olyannak kell lennie, amely a szervezet egésze számára hasznos, mondhatjuk úgy is, hogy egészséges. Általában kétféle étrend kerül előtérbe a javaslatokban. Az egyik a mediterrán, azaz Földközi-tenger vidéki ételsor. Ennek lényege sokféle zöldségből, hüvelyesekből, nem túlfinomított gabonából készített ételek, kevés hal, hús, rendszeres gyümölcsfogyasztás és olívaolaj használata. (Arról nem szólnak a szakcikkek, hogy legyen-e a választékban az e vidéken kedvelt italokból, mint az olaszhoni chianti, a görög ouzo, vagy a spanyol malaga.) A másik kiemelt étrend a paleo-diéta. Ennek alapját szintén a friss zöldségek gyümölcsök, hal, sovány hús, olíva- vagy más hasonló jellegű növényi olaj képezi és kiegészül diófélékkel, magvakkal, tojással. Nemkívánatos elemként jelennek meg a gabonafélék, a hüvelyesek, a tejtermékek, a túlfinomított táplálékok, a másféle olajok, mesterséges édesítőszerek. A paleo-étrend összeállítása – éppen az említett korlátozások miatt – kellő hozzáértést igényel, a részletekről célszerű dietetikussal konzultálni, és olyan összetevőket kiválasztani, amelyek megfelelően szolgáltatják a szükséges tápanyagokat.

A pajzsmirigy funkciói szoros kapcsolatban vannak a táplálkozással a táplálék-bélrendszer-thyreoidea tengely útján, amelyben fontos szerepe van a bél mikrobáinak, a bél mikrobiótának. Az étrend megváltoztathatja a mikrobióta alkotónak képét, a mikroba populáció kedvezőtlen módosulását (dysbiosis) okozhatja és a mikrotápanyagok hiányához hasonlóan zavart okoz a pajzsmirigy működésében. A kiegyensúlyozott étrend lényegi faktor a pajzsmirigy egészségének megőrzésében.

György