György írása átfogó és naprakész bemutatást nyújt a gluténnel kapcsolatos rendellenességekről, mint a cöliákia, a búzaallergia és a nem-cöliákiás gluténérzékenység, valamint segít eligazodni a gluténmentes étrend valódi szükségességéről és annak lehetséges tápanyaghiányairól.

Glutén? Glutén!

Mottó: Az emberi biológia számos eleme egyszerűnek tűnik,

ám a részletek rámutatnak a bonyolult összefüggésekre.

Mi is az a glutén? A gabonafélék (búza, rozs, árpa stb.) egyik fehérjéje, amely két molekulából áll, ezek a gliadin és a glutenin. A kóroki tényező a gliadin. A magyar szakkifejezés a sikér, amely a gabona lisztjének alkalmazhatóságát, tulajdonságát meghatározza.

Az ember szervezetével érintkezésbe kerülő glutén több rendellenesség kialakulásához vezethet, ezek egyik csoportjának okaként autoimmun folyamatokat kell tekinteni. Ide sorolható a cöliákia, a ritka glutén ataxia, idegrendszeri tünetek (rendezetlen mozgás, pl. járás), herpeszhez hasonló bőrelváltozások. A glutént általános, gyulladást keltő molekulaként értékelik, és más gyulladásos, továbbá neurodegeneratív állapotokkal is kapcsolatba hozzák. A búza-allergia okozhat légúti panaszokat, testmozgáshoz kapcsolódó asztmát („pékek asztmája” is idetartozik), táplálékallergiás jelenségeket, vagy akár csalánkiütést. Még van egy különálló csoport, amely sem nem autoimmun, sem nem allergiás eredetű, ez a nem-cöliákiás gluténérzékenység, szenzitivitás (nemzetközi betűszóval NCGS). Az autoimmun és allergiás kórképeknél rendelkezésre állnak azok a laboratóriumi, továbbá klinikai, akár endoszkópos vizsgálati módszerek, amelyek lehetővé teszik a pontos diagnózist, és így meghatározzák a paciens szakszerű kezelését. Ezzel szemben a harmadik csoportnál jellemző a bizonytalanság a kóroktani tényezőktől kezdve a rendellenesség tényleges létezéséig. A bizonytalanság ellenére a gluténmentes étrend iránti igény egyre jobban terjed, sokszor tényleges megalapozottság nélkül. Ezért kell ezzel elsősorban foglalkozni.

A cöliákia és a búza-allergia alapvető gyógymódja a glutént tartalmazó táplálékok kerülése. Hatékony lehet ez a szenzitivitásnál is, amennyiben a tüneteket csak a glutén váltja ki. Azonban ennek a betegségnek gyakran nincs meg a pontos diagnózisa, meglehetősen gyakran öndiagnózisról van szó: a paciens, talán kicsit a közvélekedés hatására, állítja magáról, hogy ő glutén-szenzitív. Ezt a félrecsúszást a cöliákiára emlékeztető tünetek is erősítik: hasi puffadás, fájdalom, hasmenés vagy éppen székrekedés, fejfájás, fáradtság. A tünetek hátterében nem csak glutén lehet, hanem a fermentálható cukrok és cukoralkoholok, amelyeket FODMAP (Fermentable Oligo-, Di-, Monosaccharides and Polyols) elnevezéssel foglalnak egybe. A FODMAP-fogyasztás csökkentése is a panaszok megszűnéséhez vezethet. Tallózva a szakirodalmi cikkek között, sok, NCGS-re hajlamosító tényezővel találkozhatunk, amelyek kisebb, vagy nagyobb mértékben érvényre juthatnak. Ilyenek: cöliákiás közeli rokon, táplálék-allergia és intolerancia, autoimmun betegségek, funkcionális emésztőrendszeri zavarok, evési rendellenességek, idegrendszeri zavarok, nőknél nemi aktivitás. Mindezidáig tisztázatlan azonban, hogy mi a NCGS kialakulásának kórfolyamata, patogenézise. Vannak mégis olyan jelek, amelyek a veleszületett immunitás szerepére utalnak. A témával foglalkozó kutatók szerint a NCGS heterogén állapotot jelent, különböző alcsoportokkal, amelyeket eltérő patogenézis, klinikai előzmény és lefolyás jellemez. Még jobban összekuszálja a képet a hasonló hasi tüneteket kiváltó irritábilis bélszindróma, vagy más funkcionális rendellenesség belépése. Mindez már a célzott vizsgálatra kerülő paciens kiválasztásánál is problémát jelent. A NCGS diagnosztizálása a meghatározott klinikai tünetek alapján történik, nincs specifikus, érzékeny biológiai jelző. Mégis leginkább kettős vak (sem a vizsgáló, sem a vizsgált nem ismeri a használt anyagot, csak az értékelést végző), placebóval kontrollált glutén és más ágens provokáció adhat felvilágosítást. Esetleg fehérvérsejt ellenanyag (HLA), vagy anti-gliadin immunanyag is kimutatható, de ez bizonytalan.

Manapság már meglehetősen bőséges élelmiszer-választék áll rendelkezésre a gluténmentes étrendre szorulóknak. Ezek azonban a megszokottól eltérő tápanyag-tartalommal rendelkeznek, a felhasználásukkal összeállított étrend egyes tápanyagok nem elegendő bevitelének veszélyével jár. Ez figyelmes összeállítást, esetleg kiegészítést igényel a cöliákosoknál, búza-allergiásoknál, de indokolatlan hátrányt jelent az öndiagnosztizált, valójában nem glutén-szenzitív személyek számára, A hiányos bevitel deficienciát jelenthet az élelmi rost, a vas, kalcium, cink, magnézium vonatkozásában, a vitaminok közül főleg a folát, tiamin, riboflavin, niacin esetében, nagyobb lehet viszont a lipidek mennyisége és a glükémiás terhelés. A lényeg: csak a jelenlegi lehetőségek kihasználásával igazoltnak látszó NCGS esetében indokolt a gluténmentes étrend.

György