Az étkezésünk módja ugyanolyan fontos, mint az elfogyasztott ételek minősége, és a lassú, alapos rágás segíti az emésztést és az anyagcserét, ezáltal megelőzve az emésztési problémákat és az elhízást.


admin

Mit együnk, de hogyan?

Mottó: Lassan járj, tovább érsz!

Manapság széles körben elterjedt téma a köztudat tájékoztatása arról, hogy mi is legyen étrendünkben, milyen nyersanyagokból állítsuk azt össze, miféle konyha-technikai eljárásokkal készítsük el ételeinket. Arról azonban ritkán, vagy alig esik szó, hogyan célszerű elfogyasztani táplálékunkat annak érdekében, hogy alátámasszuk anyagcserénk és még sok más élettani folyamatunk működését.

A túlságosan gyors, kapkodó étkezés már röviddel az evés után is kellemetlen tüneteket okozhat: emésztési zavarok jelentkezhetnek, haspuffadás, fokozott gázképződés a belekben, hányinger, hányás, gyomortáji égő érzés, fájdalom (a szaknyelvben együttesen: funkcionális diszpepszia) és a továbbiakban székrekedés. Ugyanis ahhoz, hogy kialakuljon a jóllakottság érzése, a központi idegrendszeren keresztül jelzés érkezzen a gyomorhoz a további fogyasztás leállítására, negyedóra-húsz perc idő kell. Ennek hiányában túlevéssel, majd elhízással kell számolni. A tünetek kiváltásához az is hozzájárul, hogy a gyorsaság miatt a fogsor nem aprítja fel kellő mértékben a falatot, ezért az emésztőnedvek számára nehezebben hozzáférhető. Pedig az emésztés már a szájban elkezdődik, a nyál amiláz enzimje megkezdi a keményítő lebontását, azaz megindul a szénhidrátok emésztése, amely a gyomorban tovább folytatódik. Ha a gyorsaság, a felületes rágás miatt elmarad, vagy kisebb mértékű a nyállal történő keveredés, máris hátránnyal indul az emésztés. A hiányos rágás miatt a szájba jutott étek nem keveredik el kellően a nyál viszkózus mucin-jával sem, amelynek a feladata síkosítással, nedvesítéssel a nyelés elősegítése, a falat lecsúsztatása a nyelőcsövön át a gyomorba.

Több ezer tudományos megfigyelésből levonható az a következtetés, hogy egy fogás 5 percen belüli elfogyasztása közel kétszeresére emeli az erozív gyomorgyulladás valószínűségét a 15 perces, vagy annál hosszabb idejűhöz viszonyítva. Ennél is súlyosabb következményt jelent az inzulin rezisztencia és a felnőttkori (újabban egyre fiatalabb korban jelentkező) 2-es típusú cukorbetegség. Ennek létrejöttében különböző anyagcsere folyamatok (a túlevés miatti étkezési utáni magasabb vércukorszint, ugyanezt segíti elő a hiányos rágás következtében elmaradt pépesítés), a szervezeten belül keletkező, sejtműködést befolyásoló fehérje-molekulák jutnak szerephez. Kínai tanulmányok szerint a gyors evés a metabolikus szindrómának nevezett anyagcsere betegség kiváltója lehet. Ebben a kórformában az elhízás és a csökkent cukortolerancia, illetve inzulin rezisztencia mellett emelkedett vérnyomás és a zsíranyagcsere zavara (magasabb vérzsírszint) figyelhető meg.

A túlevéssel a gyomorban felhalmozódó koszt kitágítja azt, zavar keletkezik az emésztési funkciókban, bár vannak olyan gyorsevők, akiknél a gyomor ürülése gyorsul fel és a terhelés, a fokozott működési igény mindjárt a béltraktusban keletkezik. További lényeges szempont – ami immár nem a rágást érinti – az étkezések napi időpontja. Először is nem a gusztusos étel vonzásának, vagy a valaki rábeszélésére fogjunk hozzá a falatozáshoz, hanem csak az éhségérzet hatására. Ez máris meghatározott rendet teremt a táplálkozás frontján. Egy következő állomás: az esti étkezés mindig kis mennyiségű, könnyen emészthető ételekből álljon. Az ágyba bújás előtt legalább másfél-kettő órával be kell fejezni a finomságok bekebelezését. Hosszú ideje él az a mondás, hogy „reggelizz, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, vacsorázz úgy, mint egy koldus”. Ez egy kicsit feledésbe ment és inkább az egyenletes mennyiségű, jól összeválogatott részekből álló étkezések kerültek előtérbe. Újabban azonban feléledni látszik az idézett klasszikus elv, főleg az estebéd minimalizálása miatt. Sőt olyan részletek is tisztázódnak, amelyekre eleddig nem gondoltunk. Precedensként idézhető az a kérdés, hogy a nap mely szakában a leghatékonyabbak az egyes tápanyagok. Például egyre több kutatási következtetés támasztja azt alá, hogy a kalcium, amely a csontrendszer közismert építésén kívül sok más élettani folyamat részese, legjobban a korai órákban, legkevésbé a késői órákban hasznosul. Ezért célszerű a reggeli menübe tejet, tejterméket beiktatni (kivéve, ha ez allergia vagy más objektív ok miatt nem lehetséges), a vacsoránál viszont mellőzni. Nem kétséges, hogy a jövendő kutatóknak is lesz még bőségesen feladatuk. Az azonban máris indokolt, hogy a mottóként szereplő közmondás mintájára állítsuk: ”Lassan rágj, tovább élsz.”

György