Makranczi Zalán

színész

Makranczi Zalán vagyok. Színész. Nem színművész. Csak színész. A „színművész” ma már olyan mesterséges szónak tűnik, amitől feláll a hátamon a szőr. Túl sok minden tapad ehhez a szóhoz. Sajnos több külsőség és kevesebb belső tartalom. Szerintem. De nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen ismerek/ismertem én is színművészeket. Ők egy másik kor eszméit képviselik. Most egy folyamatosan és gyorsan változó korban élünk. Itt nincs idő színművésznek lenni. Nekünk csak a színész státusz jutott. De ezzel sincs baj…vagy van. Nem tudom.

Egy okos ember – aki történetesen az apósom – azt szokta mondani: „Az ember legyen tisztában a saját jelentéktelenségével.” Természetesen ez se mindenre és mindenkire vonatkozik, de ránk színészekre szerintem igaz. Mi a pillanatnak dolgozunk. Pillanatnyi sikereket érünk el. És egy pillanat múlva már nem is vagyunk. 43 éves vagyok. Színész. Keresem az értelmét.

„Te tudsz úgy élni, hogy nincs gondolat?”
/W.S. Rómeó és Júlia ford: B./