Irimiás Balázs, japán sorozatunk előadója, a gasztronómiáról tartott előadást a KÉK Kulturális Élményklubban. Megkértük, hogy küldjön nekünk egy könnyen elkészíthető japán receptet. Csirkehúsból és tofuból is elkészíthető.

Irimiás Balázs: Olyan receptet kerestem, ami markánsan japános ízvilágú, mégis könnyen elkészíthető, a japán szakácsművészetben való elmélyedés nélkül is. Az összetevők között kettő van, ami nem annyira általánosan használt itthon, bár mindegyik kapható ázsiai boltokban. Ezeknek zárójelbe írom a helyettesítőit, és ez esetben egyáltalán nem kell attól tartani, hogy nem szolgálnak az eredeti recepthez felérő íz élménnyel, sőt!

Hozzávalók:
● 500g vékony szeletekre vágott, inkább zsíros sertéshús, nyak, tarja, vagy hasa alja is alkalmas rá. A 3-5 mm-es szelet gyorsabban átveszi a szósz ízét és hamarabb megsül.
● 1 fej vöröshagyma, ez elhagyható, vannak háztartások japánban is, ahol nem része a receptnek, de hozzáad az íz élményhez
● 1 ujjnyi gyömbér, ez nagyon fontos összetevő, enélkül nem készíthető el
● Szójaszósz, lehetőleg japán vagy koreai, a megfelelő só/íz arány eléréséhez
● Mirin, ez egy japán főzőbor, jól helyettesíthető Vermouth-tal, Sherry-vel, vagy egy fél kanál cukorral, de egy édes Szamorodni is megteszi
● Főző Szaké, ez jól helyettesíthető száraz fehérborral
● Egy fej káposzta, hajszál vékonyra vágva, ezt mellé szokták enni, hogy lágyítsa az intenzív ízeket
● Só, bors, ízlés szerint
● 250g rizs

Japán Kikkoman szójaszósz, japán mirin, és a főző szaké helyett Tornai Szürkebarát

Elkészítés:
Lereszeljük az ujjnyi gyömbért, én mosott héjával együtt szoktam reszelni, majd kinyomkodjuk kézzel a levét. A vékony szelet sertéshúst belocsoljuk a gyömbér levével és 4 evőkanál főző szakéval, vagy száraz fehérborral. 10 percre állni hagyjuk, hogy megpuhuljon.

Sertés nyak, 5mm-esre szeletelve, belocsolva gyömbér lével és fehérborral

A gyömbérszósz elkészítéséhez a lereszelt kinyomkodott gyömbérhez hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, 4 evőkanál szakét, vagy száraz fehérbort, 2 evőkanál mirint vagy vermouth-ot, vagy Martini Bianco-t, vagy Szamorodnit és 2 evőkanál szójaszószt.

A meglocsolt sertés szeleteket vastag öntöttvas edényben, vagy serpenyőben aranybarnára pirítjuk, napraforgóolajon vagy sertészsíron, egyenként mindkét oldalát, majd az átsült hús darabokat beledobáljuk a kikevert gyömbérszószba, hogy szívják magukba az ízeket.

Ha kész az összes hús, a maradék zsiradékban megpirítjuk a vékonyra szeletelt hagymát, nem baj, ha kicsit meg is barnul, majd ráborítjuk a szószban ázó húst, és néhány másodpercig kevergetve sütjük, így biztosítva, hogy a szósz egyenletesen bevonja az egészet, és alaposan karamellizálódjon.

Ha igazi japán rizst szeretnénk hozzá, ami ruganyos, puha, tapadós, akkor azt így érhetjük el. Ugyanannyi víz kell a főzéshez, mint amennyi rizs, tehát egy pohár rizshez egy pohár víz. A rizst először lemossuk vízzel, úgy, hogy megkeverjük, és a keletkező fehér rizsporos vizet leöntjük róla. Tiszta vízben odatesszük főni, hogy közben nem emelgetjük az edény fedelét, hogy tudjon fölötte telített vízgőz kialakulni. Amint buborékol, levesszük kis lángra, és 10 percig hagyjuk főni, amíg az összes főzővizet fel nem szívja. Levesszük a tűzről és hagyjuk kihűlni, rajta a fedővel. A japánok nem ízesítik sem sóval sem olajjal, így intenzív tiszta rizs ízt nyerünk. A káposztát én nem tudtam olyan hajszál vékonyra szeletelni, mint a japánok, ezért a második adagot már coleslaw salátának elkészítve fogyasztottuk.

Csirkehússal ugyanúgy elkészíthető. Ha sikerül igazán vékony szeleteket vágni, akkor wokban is kitűnő eredményt ad.

Jó étvágyat mindenkinek!
Irimiás Balázs