Ismerjük meg, hogyan befolyásolja a bél-mikrobióta az egészségi állapotunkat a gyulladásos bélbetegségektől az ételválasztásig, és fedezzük fel, miért olyan fontosak ezek a mikroszkopikus méretű lakótársaink a mindennapi életünk szempontjából.

Hogyan hat a bél-mikrobióta az egészségre?

Mottó: A valóság megismert kis darabkája is értéket hordoz

Varietas delectat állapította meg az egykoron – feltehetően – Cicero, ennek igazolására váltsunk témát, és térjünk vissza a mikrobióták világába. Az előző írásban („Egy személy – kettős biológia”) nagyon röviden szót ejtettünk a rendszer működéséről és megismertük a bél-agy tengelyt. Nem derült azonban fény arra, hogy milyen betegségeknél, kórképeknél mutatható ki, vagy legalább feltételezhető az egészségi állapot változásában mutatkozó kapcsolat.

Összefüggés van a bélflórát alkotó mikroorganizmusok összetétele és a gyulladásos bélbetegségek (IBD: Inflammatory Bowel Disease, pl. Crohn-betegség; fekélyes vastagbél-gyulladás) között. A betegek mikrobiótájának összetétele megváltozik, más törzsek válnak dominánssá. A „nyugati”, zsírban és szénhidrátokban gazdag étrend a mikrobióta közvetítésével elősegíti és fenntartja azokat az autoimmun elváltozásokat, amelyek az IBD-ben szerepet játszanak. A kórtünetek kialakulásában az emberi genom és a mikrobiom kapcsolata is szerepet játszhat.

Az idősek mikrobiótája az egyének között nagyobb variációjú, mint a fiataloké. A különbségeket befolyásolja a lakás helye a közösségben, kórházi ápolás, rehabilitáció, hosszas otthoni gondozás, a táplálkozás, a széklet víztartalmában kimutatható anyagcsere-termékek. A tartósan gondozottak mikrobiótája szignifikánsan kevésbé változatos, mint a közösségben mozgóké: a szeparáltan élő idősek gyengébbek, esendőbbek. A romló egészségi állapotot jelzi az étrend okozta változás a mikrobióta struktúrájában.

A rostbevitel felnőtt korban is befolyásolja a bél-mikrobióta összetételét. A rostfogyasztók bakteriális génjeinek összessége hasonló volt, a rostot mellőzők mikrobiomjától viszont eltérő. A mikrobióta manipulálja az ételválasztást, ám ugyanakkor maga a mikrobióta is manipulálható. A bél mikrobái az idegi összeköttetésen keresztül képesek jelzést küldeni az agyba, és ezzel arra ösztökélni az embereket, hogy olyan táplálékot fogyasszanak, amelyre a mikrobáknak van szükségük optimális életfeltételeikhez, versengő társaik elnyomásához, függetlenül attól, hogy ez a „gazdának” kedvező-e vagy sem. A mikrobióta tagjai egyik részének megfelel a szokásos táplálkozás, másik részének esetleg nem, és ezek módosíthatják az élelem iránti kívánságokat. A mikrobák saját érdekük érvényesítésére mintegy foglyul ejtik a „szállásadó” gazdaszervezet idegrendszerét a mikrobiom-bél-agy tengely kihasználásával, és megváltoztathatják a táplálék-preferenciákat.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a mikrobióta módosíthatja a táplálék energiájának felhasználását, elősegítheti az elhízást, amely viszont a 2-es típusú cukorbetegség előszobája. Az elhízott és normál testtömegű egyének mikrobiótája eltérő. Általánosan elismert tény, hogy a mikrobióta az elhízásra típusos gyulladást indukál, jóllehet a specifikus mikrobiális változások és ezek mechanizmusa nem kellően ismert. A human genom és a bél mikrobiom együttesen hatással van az adott személy anyagcseréjének jellemzőire, azonban ennek a mechanizmusa még nem kellően felderített. Ehhez szolgáltatott adatokat az Egyesült Királyságban 416 ikerpárnál lefolytatott tanulmány, amelynek során ezernél több székletminta mikrobiótáját vizsgálták meg, és a mikrobióta összetételében határozott különbséget tapasztaltak a kövérek és a nem elhízottak között.

A vastagbél-végbél rákjánál ellentétes irányú hatások érvényesülhetnek. Ha a napi étrendben sok a fehérje és kevés a rost, a bélflóra ammóniát tartalmazó vegyületeket termel, amelyek elősegítik a rosszindulatú daganatok képződését. Túlságosan zsíros táplálék következtében több epesav termelődik, amely – éppen mennyisége miatt – nem szívódik fel, és nem kerül vissza a májba, hanem továbbítódik a vastagbélbe. Itt a mikrobák enzimei másodlagos epesavakat alakítanak ki, amelyek gyulladás- és rákkeltőek. Másrészt a vastagbél mikrobiótája a nem emészthető szénhidrátokból, főként a rostokból un. rövidláncú zsírsavakat (SCFA, short-chain fatty acid) képez, amelyek mérséklik a gyulladást, illetve gátolják a sejtek túlszaporodását. Az étrend összeállítása különösen fontos. A vastagbél rosszindulatú daganatának kialakulását egyes szerzők szerint nem jelzi a mikrobióta sajátos összetétele, nincsenek konzisztens bakteriális nemzetségek. Megfigyelhető viszont a bél még nem daganatos nyálkahártyáján egy mikrobákból álló biofilm bevonat, amely a rák kockázati markerének tekinthető.

Azt hiszem ennyi tudományoskodás után szükség van némi pihenőre. Legközelebb inkább úti élményeket hozhatok elő, és utána még pótolhatók a bél-mikrobióta működésének további izgalmas részletei.

György