Valamely csoda eredményeként, de a földi valóságban, 1972-ben ösztöndíjat nyertem az Egészségügyi Világszervezettől. Egy-egy hónapot tölthettem Hollandiában és Belgiumban az élelmiszerek egészségügyi célú vizsgálatának tanulmányozásával.

Sajtországi benyomások - György blogja

Mottó: Emlékeim avíttak, de a múlt bemutatására talán alkalmasak.

Valamely csoda eredményeként, de a földi valóságban, 1972-ben ösztöndíjat nyertem az Egészségügyi Világszervezettől. Egy-egy hónapot tölthettem Hollandiában és Belgiumban az élelmiszerek egészségügyi célú vizsgálatának tanulmányozásával. Hágába megérkezve – éppen a május elsejei munkaszüneti napon – a villamossal könnyen elérhető tengerparti Scheveningen-ben, egy panzióban szereztem szállást. Az itteni reggelinél mindjárt szégyenkeznem is kellett barbárságom miatt. A helyiek ugyanis a reggeli finomságokhoz szánt vajas kenyeret nem törték, netán harapták, hanem késsel-villával fogyasztották. Ezt meg is jegyeztem hollandiai tartózkodásom idejére. A következőkben a velem kapcsolatos adminisztrációt intéző minisztériumi hölgy a bemutatkozásnál elárulta, hogy neve hangutánzó szó és a kacsára utal: Schaap, kiejtése „szkháp”, azaz magyarul „háp-háp”. Az ő segítségével egy szimpatikus házaspár házában kaptam meg a szeparált egykori gyerekszobát.

Házigazdáim hívták fel a figyelmemet a hétvégi, hagyományos Alkmaar-i sajtvásárra. Ez a város az ország északi részén van, de az odautazás nem jelentett problémát. A vonatok, mindig az óra azonos percében sűrűn, másodpercnyi pontossággal követik egymást, a fővonalakon gyakrabban, a kevésbé frekventáltakon ritkábban. A vásár egy népünnepély jellegű sokadalom, rengeteg alkalmi árussal, akiknél a holland fapapucstól a helyi csemegékig sok mindent lehet vásárolni. A nagy teret körbeveszik az ámulatra vágyók, a téren benn hatalmas kupacokban a holland sajtok, főként Gouda, Edam és Maasdam, elnevezésükkel utalva születési városukra. A sajtkereskedők és a termelők alkuját követően a sajátos ruhát és csoportjaik szerint eltérő színű kalapot viselő szállítók lépnek előtérbe, saroglyára rakják a megvásárolt árut. A saroglya egy falemezzel, vagy vesszőfonattal összekapcsolt két rúd. Ezt veszi vállra széles hevederekkel két legény, és viszik a mázsányi sajtot a feltűnő helyen álló mérleghez. A mérlegnek toronyórányi nagyságú számlapja van, a súlyt jelző mutatóval. Így mindenki leolvashatja a mérés eredményét. Utána a saroglya terhét a téren kívül parkoló teherautóra rakják. Az egész „szertartás” tíz órakor kezdődik, és déltájban fejeződik be. Elfogynak a sajthegyek.

Egy másik emlékezetes különlegességet a Haarlem-i Frans Hals múzeum esti látogatása jelentette, amely a mintegy 20-25 percnyi vonatozás után az állomás büféjében kellemesen indult. Csodálatosan ízletes, salátával, szósszal bőven ellátott hamburgert (is) készítettek itt. Egyes napokon késő délután ismét megnyitják a múzeum ódon épületét, amelynek fő része a 17. század elején, elaggott férfiak számára épült. A kiállított festmények zömét az ugyanebben az évszázadban alkotó művész festményei alkotják, kiegészítve kortársak műveivel. A termekben csak gyertyák világítanak, a teremőrök korabeli ruhát viselnek, kezükben sokágú gyertyatartóval, és folyamatosan mozogva közelebbről is megvilágítják a képeket. Közben halk preklasszikus zene szól, amelyből az ugyancsak gyertyavilágítású udvarra, kertre is jut. Fantasztikus élmény, mintha évszázadokkal forgatnánk vissza az idő kerekét.

Vendéglátóim nagyon dús programot állítottak össze számomra. Szinte mindenegyes napon más városba utaztam az ottani intézet meglátogatására. Ez általában kora délutánig befejeződött, és így alkalom nyílt a helyi nevezetességek áttekintésére. Minden helyen rendkívül gazdag festmény, szobor, bútor és más műalkotást őrző kisebb-nagyobb múzeumot fedeztem fel. Ezeket csak megnézni lehet, leírni nem.
Maastricht felvázolása után majd tovább lépünk Belgiumba, de legközelebb – a változatosság érdekében – inkább valami szakmámból eredő apróságot kívánok bemutatni.

György