Változnak az idők, változik az utazásoknál általánosan használható közös nyelv, amely áthidalja az adott ország saját nyelvét, és még néhány szó a magyar nyelv széleskörű elterjedtségéről.

Nyelvelés az augusztusi bloghoz - György blogja

Mottó: Emlékeim avíttak, de a múlt bemutatására talán alkalmasak.

Változnak az idők, változik az utazásoknál általánosan használható közös nyelv, amely áthidalja az adott ország saját nyelvét. A hatvanas években, Európában némi német tudással minden országban lehetett szállást keresni, a betevő falatot megvásárolni, sőt társalogni, információkat szerezni. Ez még a háború utóhatását is jelezhette. Az is kétségtelen, hogy ebben az időben a hozzáférhető szakirodalom szintén ugyanezen a nyelven íródott. Ehhez jött hozzá az, hogy Európa keleti berkeiben más domináns hatalom volt, ezért a nemzetközi értekezleteken, rendezvényeken csak oroszul fontuk a szót. Neki kellett hát vágni a cirillbetűs rejtelmeknek. Ez nem is volt előnytelen, Bulgáriában minden további nélkül megértettük egymást, Jugoszláviában már kevésbé. Érdekesség, hogy Szófiában laktam egy idős hölgy Privatzimmer-ében, aki franciául beszélt.

Már a hetvenes években megindult az eltolódás az angol nyelv irányába, amely a nyolcvanas években teljessé vált. A század vége felé a Novoszibirszk melletti Новосибирский Академгородок-ban már angolul folyt a táplálkozástudományi csevej. Manapság a tudomány közös nyelve az angol. A német nyelvterületen kívüli országokban az idegenforgalom is csak az angolt használja. Helsinkiben a metrójegyet árusító alkalmazott is kiválóan beszélte ezt a nyelvet. Az orvosi szakfolyóiratok szinte kizárólag angolul jelennek meg, és az internet nyelve is angol. Vannak azonban sajátos nemzeti kívánalmak is. Már az ezredforduló felé Evian-ban volt egy táplálkozástudományi összejövetel, amely természetesen angolul zajlott. A vendéglátó tudós hölgy azonban a bevezető előadását franciául tartotta meg. Erre az egyetlen alkalomra tolmácsfülkét állítottak be, és kiosztották a fülhallgatókat is. A „gloire” fénye még nem aludt ki…

Néhány szó a magyar nyelv széleskörű elterjedtségéről

Még a virágzó Jugoszlávia idejében hajón utaztunk Trogirból az albán határig, de úgy, hogy közben néhány nap Korčula szigetére is jusson. A jegyváltásnál németül lehetett kommunikálni és ekkor közölték, hogy az út megszakítását a hajón, az első tisztnek kell bejelenteni, ő intézi a további adminisztrációt. Gondoltam, ilyen partmenti járaton a szerb mellett leginkább olaszul értenek és aggódtam, hogyan fogom kérésemet előadni. A hajón az illetékesnél oroszul próbálkoztam. Mire a szimpatikus fiatalember tiszta magyarsággal szólalt meg. Kiderült, nem magyar, de megtanulta a nyelvet.

A következő meglepetés a végállomáson, Ulcinjban ért. A hajót várták a szállást kínálók. Egyet kiválasztottunk és mentünk vele a szép kertes házhoz, ahol a számos tagból álló család a verandán éppen késő délutáni török kávéját kortyolgatta. Odajött egy idős bácsi és szabolcsi tájszólással szép „jóestét” kívánt. Az első világháború idején Nyíregyházán volt katona, ott szerezte foszlányokban még mindig élő magyar tudását.

Más földrészen is volt hasonló kalandom. Már ebben az évszázadban nyertem ösztöndíjat a SUNY-tól, azaz a State University of New York-tól. Ennek egyik részlege Buffalo-ban van, a Niagara tőszomszédságában. Az ottani klinika vezetőjének a nevét ékes amerikai angolsággal megmondták. A személyes találkozásunk során tudtam meg: ő magyar, már néhány évtizede az államokban él. Egy szabad délután nem a vízeséshez mentünk, hanem a farmjára, ahol egyebek között lovakat is tenyésztett, így lovon jártuk be a farmot, életemben először ültem paripán. A végén kissé gyorsan értem földet, nem ismertem a lóról-közlekedést, így alaposan lehuppantam. Vendéglátóm felvilágosított, hogy az ősi amerikai szabály szerint, a hirtelen elért földdarab a lovas tulajdona lesz. Így van ott egy talpalatnyi földem. Egyébként a farmgazda egy kecskeméti gyerek volt, aki az ismert angol szavakat minden probléma nélkül leragozta magyarul. Élvezet volt hallgatni.

Még egy: Mexikóban egy Guatemalában élő idősebb magyar volt az idegenvezetőnk. Vele magyarországi látogatásai alkalmával többször is találkoztam, barátság alakult ki közöttünk. Ő számos nyelven beszélt, a német, spanyol, olasz, angol, francia mellett lengyelül is.

Ha már a nyelvekről esik szó, zárásul egy kis történet az egykori NDK idejéből. Greifswaldban találkoztam egy fiatal kollégával, akinek a felesége a közeli Rügen szigetről származott. Ha anyósa látogatásánál a hölgyek valami bizalmas témát beszéltek meg, amelyet nem óhajtottak a férj orrára kötni, átváltottak rügeni tájszólásra Ez a férj számára érthetetlen volt, pedig neki az anyanyelve német volt. Úgy tűnik, ez sem mindig elég.

György