A negyvenes évek végén, már egyetemistaként a Szabó Ervin Könyvtár Baross utcai olvasótermébe jártam tanulni. Itt jutottam a National Geographic Magazine számaihoz. Az utazás szellemi értékek gyűjtését jelenti. Jómagam benyomásokat raktározok el.

Az utazásnak az ő hasznosságáról - György blogja

Mottó: Emlékeim avíttak, de a múlt bemutatására talán alkalmasak

A háború éveiben és utána még évekig, szó sem lehetett külföldi utazásról. Az egyre gyakoribbá váló „légiveszély” vagy „légiriadó” miatt az országon belül is nehézkessé vált a vonatos utazás is. A szerelvények akár órákig álltak a nyílt pályán. Sötétedés urán leoltott gázlámpákkal. Mert akkor még leginkább ilyen volt a vagonok világítása. A negyvenes évek végén, már egyetemistaként a Szabó Ervin Könyvtár Baross utcai olvasótermébe jártam tanulni, télen kizárólag ide. Csend volt, kellemes környezet, közvetlenül a belső klinikai telep szomszédságában. A tankönyveket be lehetett vinni, de benn, a szabad polcokon is akadt jónéhány hasznos szakmai könyv. A terem hátsó végéből nyílt a folyóiratok böngészésére szolgáló szoba. Itt jutottam a National Geographic Magazine számaihoz, amelyben fantasztikus színes fényképek szemléltették a különböző úti leírásokat, földrajzi ismertetéseket. Ez pihenésként szolgált tanulás közben, meg segítette botladozó angol nyelvtudásomat és virtuálisan utazhattam is. Mígnem úgy 1950 tájékán hiába kerestem kedvencemet, közölték, csak a témában szorosan érintett földrajzos és hasonló szakmájúak jogosultak az olvasásra. Amikor évtizedek múltán lehetőség nyílt a folyóirat előfizetésére, menten megragadtam az alkalmat, bár a címből már elmaradt a „Magazine”. Ma is előfizető vagyok, immár a magyar nyelvű kiadásra.

Az utazás szellemi értékek gyűjtését jelenti. Van, aki főként helytörténeti adatokat gyűjt, van, aki a régmúltra kíváncsi, mások a társadalmi berendezkedésre, avagy a természeti adottságokra figyelnek. Jómagam benyomásokat raktározok el. Természetesen mindent megfigyelek, embereket, földet, vizet, levegőt, évszámokat, történelmi tényeket, nevelést, oktatást, egészségügyi kérdéseket. Ezeket szinte magamba szívom, transzferálom és megtartom a meglátogatott vidék lényemhez tartozó kivonatát. A fejem nem káptalan, a konkrét adatok eltűnnek. De megmarad örökre egy érzés, amely gazdagít, segít más dolgok megítélésében és megértésében.

Az évszázadokig eredményesen működő céhek az inaséveiket eltöltött céhlegényeket külföldi tanulmányútra küldték. A vándorlegények egy, vagy több mesternél dolgoztak, ellesték a szakmai fogásait, szereztek további ismereteket. Visszatérve megalkották a „remeket”, bizonyították jártasságukat és nem mellékesen, más nyelven is megtanultak. Ezután folyamodhattak felvételükért a céhbe.

Magam is merem állítani, hogy minden utazás után – és nem egyedül szakmai összejövetelek eredményeként – mindig gazdagodtam életfelfelfogásomban és szakmai tudásomban.

György