Ez a rész részletesen tárgyalja, hogyan befolyásolja a bél-mikrobióta egészségünket különböző szempontokból, beleértve annak szerepét a betegségek megelőzésében és kezelésében, valamint a bél- és immunrendszer működésében.


admin

Hogyan hat a bél-mikrobióta az egészségre? - 2. rész

Mottó: A valóság megismert kis darabkája is értéket hordoz

Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a szervezetünkben megtelepedett, ott élő mikroszkopikus apróságok erőteljesen befolyásolják életműködéseinket. Azonban a teljesebb tájékozódás érdekében érdemes még néhány tényt bemutatni.

A bél-mikrobióta számos, az egészséget fenntartó, erősítő funkciót lát el. Egyebek között közreműködik a kórokozó baktériumok megtelepedésének kivédésében azáltal, hogy fizikai gátat alkot, illetve mikroba ellenes anyagokat képez. Fokozza a bélrendszer immunrendszerének hatékonyságát, védi a bélnyálkahártya épségét. Bizonyos mértékig részt vesz azoknak az anyagoknak az emésztésében, amelyek ellenálltak a fiziológiás emésztésnek. A kiegyensúlyozott, jól működő bél-mikrobióta kulcsszerepet tölt be a hatékony emésztésben, sőt egyes vitaminok iránti szükséglet kielégítésében. A bél-mikrobióta metabolikus folyama- tainak eredményeként rövidláncú zsírsavak termelődnek, amelyeket a vastagbél- és a májsejtek használnak fel.

A mikrobiális ökoszisztéma zavara (dysbiosis) számos kórfolyamat kialakulását segítheti, főképpen az egész szervezetet érintő (szisztémás), vagy lokális gyulladásokat, éppen a mikrobiom és az immunfunkciók kapcsolata következtében. Az immunrendszerrel megvalósuló extenzív kölcsönhatás mellett a bél-mikrobiom hatással van az enterális idegrendszeri aktivitásra és ennek következményeire (neuro-gastro-enterális zavarok stb.), amelyeknél a környezeti és genetikai tényezők szerepe elég jól ismert, de a mikrobiom kapcsolata meglehetősen tisztázatlan. Kétségtelenül további kutatások szükségesek annak felderítéséhez, hogy megértsük a genomikai aktivitás és a kóros elváltozások közötti összefüggéseket és megtaláljuk az ehhez alkalmas módszereket.

A rheumatoid izületi gyulladás esetében a tanulmányok bizonyították, hogy a szájüregi és a bél-mikrobióta előidézheti ezt a kórképet, helyi gyulladásos választ indítva a gazdaszervezetben. Az alkalmas étrend összeállításának terápiás hasznosságát, a gyulladás mérséklődését több tanulmány igazolta: a telítetlen zsírsavak, halolaj jó hatással volt a betegség aktivitására, a gyulladásra.

Számos részlet és mechanizmus még tisztázatlan a bél-mikrobióta és az allergia, allergiás hajlam összefüggésében. Kétségtelen, hogy a bélflóra kapcsolatban van az immunrendszerrel, amely indirekt úton vezethet tünetekhez, érzékenyítéshez.

Kapcsolat van a bél-mikrobióta és a sclerosis multiplex (SM) között, alapvetően a bélben megtelepedett vírusok által kiváltott autoimmun folyamat, idült gyulladás következtében, amely az idegrostok „szigetelését” szolgáló myelin-hüvelyt érinti. Sikerült egy SM-ben szenvedő fiatal nő székletből izolálni olyan kórokozót (Clostridium perfringens B-típusát), amelyet addig embernél nem mutattak ki, és az agy egyes képleteihez vonzódó toxint termelt, ezért előidézője lehet a SM-nél kialakuló elváltozásoknak.

A bél-mikrobióta és a mentális egészség, a magatartás, a szorongás (anxietás), a depresszió összefüggésének felderítése tulajdonképpen a múlt század elején elkezdődött. Magyarázatára az idők folyamán különböző hipotézisek és bizonyítások születtek az autointoxikációtól a máj eredetű agyi károsodáson át a modern gyulladásos, az oxidatív stresszt számításba vevő, a vér-agy gát szerepét taglaló, a genetikai struktúrákat értékelő összegezésekig.

Az autista gyermekek jelentős hányadánál tapasztalható a gyomor-bélrendszer működési zavara. Az újabb biokémiai módszerek, szekvenáló eljárások segítségével sikerült felderíteni a bél-mikrobiom összetételének, diverzitásának azokat a különbségeit, amelyek a tünetekkel asszociálnak. Statisztikai módszerrel, multivariációs analízissel tisztázták, hogy a megfigyelt eltérések nem az étrenddel, hanem az autista tünetekkel állíthatók párhuzamba.

A bél-mikrobióta kockázatot jelent az érelmeszesedés (atherosclerosis) vonatkozásában. A minden állati szövetben jelenlévő kolint a mikrobák átalakítják, a ebből a májban egy, az érelmeszesedés kialakulásában részt vevő, un. proaterogén vegyület (trimetilamin N-oxid, TMAO) képződik. Ugyanilyen folyamat játszódik le a vöröshúsokban bőségesen található L-karnitinnel is. A mikrobióta meghatározott összetevői vesznek részt ebben a folyamatban. A veganok, vegetáriánusok vérplazma TMAO szintje lényegesen alacsonyabb, mint a húst is fogyasztóké.

A kolint tartalmazó étrend lecitinje ugyancsak a TMAO szintézis kiindulási anyaga, amely fokozza a szív és érrendszeri események kockázatát (a veszély-arány a legmagasabb és legalacsonyabb TMAO koncentráció között 2,54). Ezeknek az összefüggéseknek a részletes megismerése új utakat nyithat a diagnosztikában és a terápiában.

György